Újra jelentkezem

...igaz, most nem egy új résszel. Úgy gondolom, ez a blog már nem méltó folytatásra, de láttam a statisztikában, hogy minden nap többen nézik. Ezért is teszem ki az új blogomat ide.
Ez már sokkal határozottabb, megfontoltabb, és az események is később történnek. (ami szerintem jobb)
Szóval ha valaki látja ezt a kiírást, nézzen be. :)

"You've got that smile that only dream can make."

5."Ő csak Justin.."

Hellóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! :) 
Újult erővel itt vagyok, és úgy döntöttem, folytatom a blogot! :) 
Persze ha olvassátok...
Idő közben kialakult a fejemben egy másik Justin Bieber-ös sztori, szóval ezen a blogon kívül (ha minden igaz) lesz még egy! :)
A fejezetről annyit, hogy főleg Justin és Katy szerepelnek benne, azonban ez eltér a többitől. ;) 
Persze  ne számítsatok semmi romantikázásra, más értelemben tér el a többi fejezettől. 
Na de ennyi lenne, Kellemes olvasást! 

-Miért?
-Ezért...-Justin kivette kezemből a pokrócot.
-Komolyan ezért jöttél ide?
-Igen.- jelentette ki büszkén.
-A hotelszobában van takaró, minek ez neked?
-Lehet, hogy ott van, de én itt fogok aludni. Nyugodtan menj csak vissza.
-Én itt fogok aludni.
-Hát...te tudod.- intett, majd a pokróccal együtt bement a szobájába. 2 perccel a pokrócos incidens után én is benyitottam szobámba. Még a vak is látja, hogy fele akkora, mint Justiné...bár így is nagyobb, mint amire számítottam. És van saját fürdőszobám! Yeah yeah!

Reggel

Justin ijedt fejjel nyitott be a szobámba, mikor én még ébredeztem.
-Katy! Kelj fel!
-Ahj mi van?
Justin elhúzta a függönyt a szobámban, és kilátást nyertem egy..egy nem tudom mire, de ez nem a hotel parkolója volt.
-Justin hol vagyunk?- kérdeztem megijedve.
-Nem tudom. Mindjárt hívom Scootert. Ő majd megmondja.- szólt vigyorogva, mintha büszke lenne rá, hogy minden problémáját a drága menedzsere old meg.
Kivonult a szobából, és csak annyit hallottam, ahogy köszön Scooter-nek.
-Igen, igen. Oké, köszi....Várj! Mi?! Másfél óra? Annyira messze vagyunk? Jó..oké. Na csá.- Justin ismét belépett a szobámba, és arca elárulta, nem olyan jó a helyzet.
-Scotter-ék bemérték a hívásomat. Másfél óra, és itt vannak.
-Másfél óra?!- kérdeztem fennhangon.
-Katy, csak túléled.
-Amúgy hogy kerültünk ide?- nem érdekelt, amit az előbb mondott.
-Nem tudom.
-Hazudsz!- üvöltöttem rá.
-Dehogyis!
-De igen. Ezt látom rajtad.
-Hát..akkor rosszul látod.- sétált ki a szobámból.
-Justin! Mit csinálunk itt másfél óráig?- kérdeztem, majd nekitámaszkodtam a szobaajtajának.
-Nem tudom. De én most megyek zuhanyozni.- szólt, és elkezdett vetkőzni, én pedig bementem a
'konyhába'.
Pár perc múlva Justin elkezdett nekem ordítozni a fürdőből:
-Hé, beadnád nekem az ágyamon lévő ruhákat? - mint már említettem, ezt ordítozta.
-Persze. - szóltam flegmán. Bár nem szívesen teszek neki szívességet, azért mégsem jöhet ki meztelenül, így hát benyitottam a szobájába, és megkerestem az ágyát. Mert hát igen, neki sokkal nagyobb szobája van...Már éppen kopogtam volna a fürdőszoba ajtaján, amikor eszembe jutott valami. Ruhái alól kiszedtem a  pólóját, és gondosan elrejtettem a szekrényében. Ha már szívességet teszek neki, nekem is származhat belőle hasznom, vagy nem?
-Justin, bejöhetek? - kopogtam, mire kinyitotta az ajtót.
Egy szál törölközőben állt ott, és elvette tőlem a ruháit.
-És a pólóm? - kérdezte sunyi nézéssel, mintha rájött volna, hogy én vettem ki.
-Tőlem kérdezed? Én csak idehoztam, ami az ágyadon volt! - próbáltam kimenteni magam.
Sóhajtott.
-Katy, van egy piros póló a szobámban, idehoznád, légy szíves?
-Egy dolgot tisztázzunk; nem vagyok a szolgád, sem az inasod, szóval ne bánj velem úgy. És ha engem kérdezel.. - akaratlanul is lenéztem kockáira - szerintem elég meleg van ahhoz, hogy kimenj érte te!
Ezen csak elvigyorodott.
-Látom nem adod meg magad. Ez tetszik. - mosolygott féloldalasan, és bezárta az ajtót az orrom előtt.
Nem mozdultam, megvártam őt az ajtóban. 2 perc múlva ki is jött a fekete, ülepes gatyájában, és láthatólag nem lepődött meg azon, hogy helyemen nem változtattam.
-Felveszem a pólóm. - állt előttem, ugyanis nem fért el tőlem, elálltam az utat. - Ha nem bánod... - újra elvigyorodott. Közben megállapítottam, hogy ő magasabb nálam vagy 7 centivel.
-Mi? Nem..én nem bánom. - álltam el az útból.
-Késő. -suhant el mellettem. - Amúgy körülbelül egy óra múlva itt lesznek Scooterék.
-Ó! És van TV?
-Nincs... - mondta, miközben felvette a piros pólóját.
-Tessék?! - visítottam.
-Jól hallottad. Foglald el magad mással.
-Mivel mással?
-Lenne egy ötletem! - vigyorgott.
-És mi lenne az? -mosolyogtam rá.
-Beszélgessünk! - levágta magát egy hatalmas ülőgarnitúrára, és megveregette a mellette lévő helyet, jelezvén, hogy üljek én is oda.
-Miért nem megyünk inkább sétálni? - mutattam ki az ablakon. Kicsit feszült volt a helyzet, de próbáltam legyőzni gátlásaim. Elvégre ő csak Justin. Nem egy olyan fiú, akit próbálok meghódítani. Sőt! Justint még csak nem is szeretem.
-Remek ötlet! - felállt, és kinyitotta az alsó szekrényét, ahol szinte minden színből volt Supra. Észrevettem, hogy lilából 3, kékből és pirosból pedig kettő is van.
-Ahogy elnézem szeretsz Suprát hordani.
-Kijavítanálak...ahogy tapasztalom, Suprát hordok.
-Nem tudom, mennyire volt ez értelmes mondat egy normál ember számára, mindenesetre én megértettem. -indultam az ajtó felé, utánam Justin.
-Ezek szerint te nem vagy normális ember? -vigyorgott, és kinyitotta az ajtót.
-Én nem ezt mondtam.
-De az jött le belőle. - bezárta a busz ajtaját, és elindultunk sétálni.

-Nagyon meleg van. -Justin először szólalt meg, mióta 15 perce elhagytuk a buszt.
-Tééééééényleg? - kérdeztem cinikusan.
-Igen. Nem bánod, ha leveszem a pólóm? -kérdezte.
-Engem nem érdekel. - vágtam rá azonnal.
-Jó vicc. -vigyorgott.
-Nem viccnek szántam. -néztem rá. -Hé, van ott valami a hajadban.
-Hol? -kérdezte.
-Itt. -kiszedtem a falevelet a hajából.
-Ó, köszi! -megfogta a bal kezem, kivette belőle a levelet, és csuklómra mutatott. -Jól van.- majd elengedte a kezem.
-Figyelj Justin, kedves, hogy törődsz velem, meg minden, de nekem ez nem megy. -torpantam meg. -Muszáj utálnom téged.
-Nem muszáj. -mosolygott rám. -Csak te hiszed ezt.
-De igen. Nekem..nem megy ez, nem tudok barátkozni veled.
-Katy, miért mondod ezt?
-Ha igazán ismernél, megértenél. -mosolyogtam szerényen, és tovább sétáltam.
-Szeretnélek igazán ismerni téged. -idézte szavaim. -De nem hagyod. És magadnak is meg akarod tiltani, hogy megismerj engem Katy, ne légy ilyen magaddal!
-..majd megpróbálom..
-Köszönöm. -mosolygott, majd ránézett az órájára. Ha minden igaz, még van háromnegyed óránk. Szeretnél még idekint sétálni? Csak mert én tényleg megsülök. -kényeskedett.
Sunyin rámosolyogtam, jelezvén, hogy nem érdekel, én még sétálni akarok.
-Gonosz vagy! - vágta hozzám, mire én előkaptam a telefonom, hogy lefotózzam azt a "pofát". Igaz, mire elért az agyáig, hogy mire készülök, "bepózolt", legalábbis békejelet formázott ujjaiból, de arcvonásait valamennyire sikerült megőriznie.
Elmentettem a képet, amire Justin csak így reagált:
-Szexi vagyok. -és bevágott egy vigyort. -De én visszamegyek, majd gyere.
-Oké. -mondtam, és leültem egy padra, míg Justin el nem tűnt, és amikor már nem láttam, én is elindultam a busz felé.

Fáradtan zuhantam be a buszba, és elindultam a konyhába, hogy igyak valamit. Mire beértem, Justin már megitta az ő innivalóját, majd kedvesen átnyújtott egy narancslével teli poharat.
-Köszönöm. -majd végigmértem őt, és észrevettem, hogy a levetett pólóját a széke háttámlájára terítette. -Látom megszabadultál a fölösleges ruhadarabjaidtól.
-Mmm..- nyelte le az utolsó kortyot a második "adagjából".- A nadrágomat is leveszem. -letette a poharat, és elindult a szobába.
Én is indultam, ám amikor a folyosóról befordultam a szobámba, megpillantottam Justint.
-Justin, ez az én szobám, mit keresel itt? -kérdeztem felháborodva.
-Egy; ez az én turnébuszom, kettő, csak itt van TV. - megnyomott egy gombot, majd a szekrény egyik ajtaja kinyílt, és egy plazmaTV helyezkedett el a helyén. -Meglepetés! -vigyorgott diadalittasan.
-Azt mondtad, nincs TV a buszon! -mondtam felháborodva.
-Máskülönben nem beszélgettél volna velem. Most megutálhatsz, de ennyi kellett nekem! -mosolygott.