Újult erővel itt vagyok, és úgy döntöttem, folytatom a blogot! :)
Persze ha olvassátok...
Idő közben kialakult a fejemben egy másik Justin Bieber-ös sztori, szóval ezen a blogon kívül (ha minden igaz) lesz még egy! :)
A fejezetről annyit, hogy főleg Justin és Katy szerepelnek benne, azonban ez eltér a többitől. ;)
Persze ne számítsatok semmi romantikázásra, más értelemben tér el a többi fejezettől.
Na de ennyi lenne, Kellemes olvasást!
-Miért?
-Ezért...-Justin kivette kezemből a pokrócot.
-Komolyan ezért jöttél ide?
-Igen.- jelentette ki büszkén.
-A hotelszobában van takaró, minek ez neked?
-Lehet, hogy ott van, de én itt fogok aludni. Nyugodtan menj csak vissza.
-Én itt fogok aludni.
-Hát...te tudod.- intett, majd a pokróccal együtt bement a szobájába. 2 perccel a pokrócos incidens után én is benyitottam szobámba. Még a vak is látja, hogy fele akkora, mint Justiné...bár így is nagyobb, mint amire számítottam. És van saját fürdőszobám! Yeah yeah!
Reggel
Justin ijedt fejjel nyitott be a szobámba, mikor én még ébredeztem.-Katy! Kelj fel!
-Ahj mi van?
Justin elhúzta a függönyt a szobámban, és kilátást nyertem egy..egy nem tudom mire, de ez nem a hotel parkolója volt.
-Justin hol vagyunk?- kérdeztem megijedve.
-Nem tudom. Mindjárt hívom Scootert. Ő majd megmondja.- szólt vigyorogva, mintha büszke lenne rá, hogy minden problémáját a drága menedzsere old meg.
Kivonult a szobából, és csak annyit hallottam, ahogy köszön Scooter-nek.
-Igen, igen. Oké, köszi....Várj! Mi?! Másfél óra? Annyira messze vagyunk? Jó..oké. Na csá.- Justin ismét belépett a szobámba, és arca elárulta, nem olyan jó a helyzet.
-Scotter-ék bemérték a hívásomat. Másfél óra, és itt vannak.
-Másfél óra?!- kérdeztem fennhangon.
-Katy, csak túléled.
-Amúgy hogy kerültünk ide?- nem érdekelt, amit az előbb mondott.
-Nem tudom.
-Hazudsz!- üvöltöttem rá.
-Dehogyis!
-De igen. Ezt látom rajtad.
-Hát..akkor rosszul látod.- sétált ki a szobámból.
-Justin! Mit csinálunk itt másfél óráig?- kérdeztem, majd nekitámaszkodtam a szobaajtajának.
-Nem tudom. De én most megyek zuhanyozni.- szólt, és elkezdett vetkőzni, én pedig bementem a
'konyhába'.
Pár perc múlva Justin elkezdett nekem ordítozni a fürdőből:
-Hé, beadnád nekem az ágyamon lévő ruhákat? - mint már említettem, ezt ordítozta.
-Persze. - szóltam flegmán. Bár nem szívesen teszek neki szívességet, azért mégsem jöhet ki meztelenül, így hát benyitottam a szobájába, és megkerestem az ágyát. Mert hát igen, neki sokkal nagyobb szobája van...Már éppen kopogtam volna a fürdőszoba ajtaján, amikor eszembe jutott valami. Ruhái alól kiszedtem a pólóját, és gondosan elrejtettem a szekrényében. Ha már szívességet teszek neki, nekem is származhat belőle hasznom, vagy nem?
-Justin, bejöhetek? - kopogtam, mire kinyitotta az ajtót.
Egy szál törölközőben állt ott, és elvette tőlem a ruháit.
-És a pólóm? - kérdezte sunyi nézéssel, mintha rájött volna, hogy én vettem ki.
-Tőlem kérdezed? Én csak idehoztam, ami az ágyadon volt! - próbáltam kimenteni magam.
Sóhajtott.
-Katy, van egy piros póló a szobámban, idehoznád, légy szíves?
-Egy dolgot tisztázzunk; nem vagyok a szolgád, sem az inasod, szóval ne bánj velem úgy. És ha engem kérdezel.. - akaratlanul is lenéztem kockáira - szerintem elég meleg van ahhoz, hogy kimenj érte te!
Ezen csak elvigyorodott.
-Látom nem adod meg magad. Ez tetszik. - mosolygott féloldalasan, és bezárta az ajtót az orrom előtt.
Nem mozdultam, megvártam őt az ajtóban. 2 perc múlva ki is jött a fekete, ülepes gatyájában, és láthatólag nem lepődött meg azon, hogy helyemen nem változtattam.
-Felveszem a pólóm. - állt előttem, ugyanis nem fért el tőlem, elálltam az utat. - Ha nem bánod... - újra elvigyorodott. Közben megállapítottam, hogy ő magasabb nálam vagy 7 centivel.
-Mi? Nem..én nem bánom. - álltam el az útból.
-Késő. -suhant el mellettem. - Amúgy körülbelül egy óra múlva itt lesznek Scooterék.
-Ó! És van TV?
-Nincs... - mondta, miközben felvette a piros pólóját.
-Tessék?! - visítottam.
-Jól hallottad. Foglald el magad mással.
-Mivel mással?
-Lenne egy ötletem! - vigyorgott.
-És mi lenne az? -mosolyogtam rá.
-Beszélgessünk! - levágta magát egy hatalmas ülőgarnitúrára, és megveregette a mellette lévő helyet, jelezvén, hogy üljek én is oda.
-Miért nem megyünk inkább sétálni? - mutattam ki az ablakon. Kicsit feszült volt a helyzet, de próbáltam legyőzni gátlásaim. Elvégre ő csak Justin. Nem egy olyan fiú, akit próbálok meghódítani. Sőt! Justint még csak nem is szeretem.
-Remek ötlet! - felállt, és kinyitotta az alsó szekrényét, ahol szinte minden színből volt Supra. Észrevettem, hogy lilából 3, kékből és pirosból pedig kettő is van.
-Ahogy elnézem szeretsz Suprát hordani.
-Kijavítanálak...ahogy tapasztalom, Suprát hordok.
-Nem tudom, mennyire volt ez értelmes mondat egy normál ember számára, mindenesetre én megértettem. -indultam az ajtó felé, utánam Justin.
-Ezek szerint te nem vagy normális ember? -vigyorgott, és kinyitotta az ajtót.
-Én nem ezt mondtam.
-De az jött le belőle. - bezárta a busz ajtaját, és elindultunk sétálni.
-Nagyon meleg van. -Justin először szólalt meg, mióta 15 perce elhagytuk a buszt.
-Tééééééényleg? - kérdeztem cinikusan.
-Igen. Nem bánod, ha leveszem a pólóm? -kérdezte.
-Engem nem érdekel. - vágtam rá azonnal.
-Jó vicc. -vigyorgott.
-Nem viccnek szántam. -néztem rá. -Hé, van ott valami a hajadban.
-Hol? -kérdezte.
-Itt. -kiszedtem a falevelet a hajából.
-Ó, köszi! -megfogta a bal kezem, kivette belőle a levelet, és csuklómra mutatott. -Jól van.- majd elengedte a kezem.
-Figyelj Justin, kedves, hogy törődsz velem, meg minden, de nekem ez nem megy. -torpantam meg. -Muszáj utálnom téged.
-Nem muszáj. -mosolygott rám. -Csak te hiszed ezt.
-De igen. Nekem..nem megy ez, nem tudok barátkozni veled.
-Katy, miért mondod ezt?
-Ha igazán ismernél, megértenél. -mosolyogtam szerényen, és tovább sétáltam.
-Szeretnélek igazán ismerni téged. -idézte szavaim. -De nem hagyod. És magadnak is meg akarod tiltani, hogy megismerj engem Katy, ne légy ilyen magaddal!
-..majd megpróbálom..
-Köszönöm. -mosolygott, majd ránézett az órájára. Ha minden igaz, még van háromnegyed óránk. Szeretnél még idekint sétálni? Csak mert én tényleg megsülök. -kényeskedett.
Sunyin rámosolyogtam, jelezvén, hogy nem érdekel, én még sétálni akarok.
-Gonosz vagy! - vágta hozzám, mire én előkaptam a telefonom, hogy lefotózzam azt a "pofát". Igaz, mire elért az agyáig, hogy mire készülök, "bepózolt", legalábbis békejelet formázott ujjaiból, de arcvonásait valamennyire sikerült megőriznie.
Elmentettem a képet, amire Justin csak így reagált:
-Szexi vagyok. -és bevágott egy vigyort. -De én visszamegyek, majd gyere.
-Oké. -mondtam, és leültem egy padra, míg Justin el nem tűnt, és amikor már nem láttam, én is elindultam a busz felé.
Fáradtan zuhantam be a buszba, és elindultam a konyhába, hogy igyak valamit. Mire beértem, Justin már megitta az ő innivalóját, majd kedvesen átnyújtott egy narancslével teli poharat.
-Köszönöm. -majd végigmértem őt, és észrevettem, hogy a levetett pólóját a széke háttámlájára terítette. -Látom megszabadultál a fölösleges ruhadarabjaidtól.
-Mmm..- nyelte le az utolsó kortyot a második "adagjából".- A nadrágomat is leveszem. -letette a poharat, és elindult a szobába.
Én is indultam, ám amikor a folyosóról befordultam a szobámba, megpillantottam Justint.
-Justin, ez az én szobám, mit keresel itt? -kérdeztem felháborodva.
-Egy; ez az én turnébuszom, kettő, csak itt van TV. - megnyomott egy gombot, majd a szekrény egyik ajtaja kinyílt, és egy plazmaTV helyezkedett el a helyén. -Meglepetés! -vigyorgott diadalittasan.
-Azt mondtad, nincs TV a buszon! -mondtam felháborodva.
-Máskülönben nem beszélgettél volna velem. Most megutálhatsz, de ennyi kellett nekem! -mosolygott.
